Koboldom

Egyszer a csókának nagy ötlete támadt! Elképzelte magát, böhöm nagy madárnak. Rögvest példaképet választott magának: A sas lesz a bálvány, - eléggé nagy állat! Legközelebb ezért lesben állt és nézte, - mert egy emelettel alatta volt fészke, - hogy a ragadozó bárányra vadászott, felkapva prédáját hipp-hopp tovaszállott. Így a zsákmányszerzést elleste a csóka. Egyből belevágott, nem is gyakorolta. Kinézte magának a nyáj legszebb kosát, lecsapott az égből… De mégsem tett csodát. Mert a csóka körme kos gyapjába akadt, hiába csapkodott, nem szállt fel, ott ragadt. Nehéz volt a hím juh, - s csapdában a karma! Nem tud menekülni, bárhogy is akarna. Rohan már a pásztor, elkapja a csókát. Gyorsan lenyiszálja összes szárnya tollát. S mivel időközben beköszönt az este, pásztor a csókával otthonát kereste. Megörvendezteti apró csemetéit, s ahogy megmutatja meredt szemmel nézik. Örülnek a lurkók, azért megkérdezik apjuktól a dolgot: - Milyen madár ez itt? -Ez bizony egy csóka - válaszol a pásztor - az persze más dolog, mit gondolt magáról ez a buta madár, magát sasnak hitte, és ahogy látjátok igen “sokra vitte”. Végül tanulsága is van a mesének: Nem sok értelme van olyan versengésnek, mikor nálad jobbat próbálsz megelőzni, de meglévő erőd kevés, nem tudsz győzni. Nem fogsz majd örülni baljós sikerednek! Egy dolgot érhetsz el, azt, hogy kinevetnek.