2011. december 10., szombat

Miskolci Judit:
Karácsonyi álom

Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.

Minden állat hegyezi a fülét,
kicsalogatnak medvét és ürgét.
Madár száll le az ágakon,
hogy itt legyen és álmodjon.

Együtt fázik sok apró állat,
kiket a nagyok körbezárnak.
Kuporodnak, mégse fáznak,
mert eltereli őket a varázslat.

Az erdő bölcse, a bagoly is figyel,
a pajkos madár most nem csiripel.
A mókus sem gyűjt szorgosan,
a farkas sem néz ma morcosan.

Nem értik, hogy hol késik az álom,
a hópehely csak kuporog az ágon.
Hogy az álom ez volt, érzik már,
a karácsonyi szellő ismét erre jár.

2011. augusztus 11., csütörtök

FÁK

2011. február 5., szombat


Gyöngy-vers
A Szálról lefutott kicsi gyöngyeidet
Tündérek gyűjtötték össze,
Koboldok, s manók leülnek Véled
Egy aprócska körbe.
Hold sugarából szőtt ezüstfonalat
Helyeznek kicsi kezedbe,
S színpompás gyöngyeidet
Féltve szórják egyenként öledbe.
Nap csillan meg az ezüst fonálon,
S csillag szikrázik Tündér ruhádon.
Varázs fűzi most újra össze a szálat,
S egy sóhaj hagyja el pirosló szádat.
Helyükre kerülnek mind az Igaz Gyöngyök,
Mert Sorsodról Szíved Örökre Döntött!

forrás: Dr. Götli Kinga Réka


2011. január 21., péntek


Guy Charles Cros:

ŐSZ A MENEDÉKHÁZ ABLAKÁBÓL...

Rokkant vállaidra vén föld,
lila palástot lopva dob az alkony.
Ablakomnál állok s nézem
e színpompás tragédián,
hogy bámul a bamba balkon.
Felhő nincs az égen, találgatom
hová mehettek...?
Mely titkos találkát sejtve
tűnve tűntek ...
Nagy lapos nyugalom
nyúlik el nyugaton,
Hervadt pompájában
halkan fonnyad a lomb...
Köd kúszik az erdőn
lappangva oson
S mint messzi Kánaán
csillog ott a domb...
Síkosan-csúszik a perc ma,
álmodozásra csábít,
Szám halk melódiára nyílna
de titkos bánat mérge kábít...
Mögöttem felgyúl a lámpa
s a végtelen éteren
parányi csillagocskák
tarka trillája csillog...
ifj. Xantus János fordítása












Gyenes István:

Ébredő erdő

Nyújtóznak a fák
ébred az erdő
hegyekről röppen a
visszhang

Tavaszi fényben az
ágak köz surran
ott fészket rak a meleg
az élet duzzad

Nyújtóznak a fák
kacagó rügyek

táncoló szellő a
gyermekded lombokon

Sima leheletük mint
gyógyír terjed
az ágakon át
surranó szárnyakon


Klein Zoltán:

TERMÉSZETBARÁT

A természetbarát
Nem csak néz, - de lát is.
Meglátja a természetben
Az apró csodát is.
A szivárvány színeit
A harmatcseppeken,
Amint megcsillannak
A fenyőleveleken.
A pákosztos méhecskét
A virág kelyhében.
Egy apró gyík napozik
A sziklarepedésben,
A pókháló a bokron
Mily mesterien van szőve ...
És máris látja a facsemetét
Óriássá nőve.
A selymes ökörnyál
Utazik a szélben
És meg - megcsillan
Az őszi napsütésben.
Egy madár a fiát
Repülni tanítja.
Tarka lepke a szárnyát,
Mint zászlót lobogtatja.
Meglát minden szépet
A katicabogártól
A legelésző őzig,
Virágos tavasztól
Lombhullató őszig.
New York, 1996. január