Guy Charles Cros:

ŐSZ A MENEDÉKHÁZ ABLAKÁBÓL...

Rokkant vállaidra vén föld, lila palástot lopva dob az alkony. Ablakomnál állok s nézem e színpompás tragédián, hogy bámul a bamba balkon. Felhő nincs az égen, találgatom hová mehettek...? Mely titkos találkát sejtve tűnve tűntek ... Nagy lapos nyugalom nyúlik el nyugaton, Hervadt pompájában halkan fonnyad a lomb... Köd kúszik az erdőn lappangva oson S mint messzi Kánaán csillog ott a domb... Síkosan-csúszik a perc ma, álmodozásra csábít, Szám halk melódiára nyílna de titkos bánat mérge kábít... Mögöttem felgyúl a lámpa s a végtelen éteren parányi csillagocskák tarka trillája csillog... ifj. Xantus János fordítása

Gyenes István:

Ébredő erdő

Nyújtóznak a fák
ébred az erdő
hegyekről röppen a
visszhang

Tavaszi fényben az
ágak köz surran
ott fészket rak a meleg
az élet duzzad

Nyújtóznak a fák
kacagó rügyek

táncoló szellő a
gyermekded lombokon

Sima leheletük mint
gyógyír terjed
az ágakon át
surranó szárnyakon

Klein Zoltán:

TERMÉSZETBARÁT

A természetbarát Nem csak néz, - de lát is. Meglátja a természetben Az apró csodát is. A szivárvány színeit A harmatcseppeken, Amint megcsillannak A fenyőleveleken. A pákosztos méhecskét A virág kelyhében. Egy apró gyík napozik A sziklarepedésben, A pókháló a bokron Mily mesterien van szőve ... És máris látja a facsemetét Óriássá nőve. A selymes ökörnyál Utazik a szélben És meg - megcsillan Az őszi napsütésben. Egy madár a fiát Repülni tanítja. Tarka lepke a szárnyát, Mint zászlót lobogtatja. Meglát minden szépet A katicabogártól A legelésző őzig, Virágos tavasztól Lombhullató őszig.

New York, 1996. január