Koboldom

Guy Charles Cros:

ŐSZ A MENEDÉKHÁZ ABLAKÁBÓL...

Rokkant vállaidra vén föld, lila palástot lopva dob az alkony. Ablakomnál állok s nézem e színpompás tragédián, hogy bámul a bamba balkon. Felhő nincs az égen, találgatom hová mehettek...? Mely titkos találkát sejtve tűnve tűntek ... Nagy lapos nyugalom nyúlik el nyugaton, Hervadt pompájában halkan fonnyad a lomb... Köd kúszik az erdőn lappangva oson S mint messzi Kánaán csillog ott a domb... Síkosan-csúszik a perc ma, álmodozásra csábít, Szám halk melódiára nyílna de titkos bánat mérge kábít... Mögöttem felgyúl a lámpa s a végtelen éteren parányi csillagocskák tarka trillája csillog... ifj. Xantus János fordítása