Koboldom

A kobold belépője

Csak csendben,
nagy még a zaj!
Hadd halljam azt a kis lélegzést,
azt a kis védekezést!
Miért, miért én? Ne vádolj!
Ne hízelegj, aranytálkádból ne etess!
Jó nekem az asztal szélén,
szavad vendégeként, váratlan,
de kedvesként! Ne küzdj! Ne büntess,
mellőlem széked ne vedd!
Jöttem, mert kellett, vagyok,
mert kellek, szívedre ne vedd!
Csak szelíden!
Nagy még a harc! Tudom én!
Hadd lássam, meddig a szó,
és honnan a tett! Kell-e minden,
vagy megvéd az erény?
Honnan a jóság, meddig az elég?
Ne lépj, csak engedj! Itt vagyok,
ne kérdezd mi végre! Fáradt vagyok,
megpihennék, rakj tüzet!

 Tóth János