2011. február 6., vasárnap
2011. február 5., szombat

Gyöngy-vers
A Szálról lefutott kicsi gyöngyeidet
Tündérek gyűjtötték össze,
Koboldok, s manók leülnek Véled
Egy aprócska körbe.
Hold sugarából szőtt ezüstfonalat
Helyeznek kicsi kezedbe,
S színpompás gyöngyeidet
Féltve szórják egyenként öledbe.
Nap csillan meg az ezüst fonálon,
S csillag szikrázik Tündér ruhádon.
Varázs fűzi most újra össze a szálat,
S egy sóhaj hagyja el pirosló szádat.
Helyükre kerülnek mind az Igaz Gyöngyök,
Mert Sorsodról Szíved Örökre Döntött!
forrás: Dr. Götli Kinga Réka
2011. január 21., péntek

Guy Charles Cros:
ŐSZ A MENEDÉKHÁZ ABLAKÁBÓL...
Rokkant vállaidra vén föld,
lila palástot lopva dob az alkony. Ablakomnál állok s nézem e színpompás tragédián, hogy bámul a bamba balkon.
Felhő nincs az égen, találgatom
hová mehettek...? Mely titkos találkát sejtve tűnve tűntek ...
Nagy lapos nyugalom
nyúlik el nyugaton, Hervadt pompájában halkan fonnyad a lomb...
Köd kúszik az erdőn
lappangva oson S mint messzi Kánaán csillog ott a domb...
Síkosan-csúszik a perc ma,
álmodozásra csábít, Szám halk melódiára nyílna de titkos bánat mérge kábít...
Mögöttem felgyúl a lámpa
s a végtelen éteren parányi csillagocskák tarka trillája csillog...
ifj. Xantus János fordítása
|

Klein Zoltán:
TERMÉSZETBARÁT
| A természetbarát Nem csak néz, - de lát is. Meglátja a természetben Az apró csodát is. A szivárvány színeit A harmatcseppeken, Amint megcsillannak A fenyőleveleken. A pákosztos méhecskét A virág kelyhében. Egy apró gyík napozik A sziklarepedésben, A pókháló a bokron Mily mesterien van szőve ... És máris látja a facsemetét Óriássá nőve. A selymes ökörnyál Utazik a szélben És meg - megcsillan Az őszi napsütésben. Egy madár a fiát Repülni tanítja. Tarka lepke a szárnyát, Mint zászlót lobogtatja. Meglát minden szépet A katicabogártól A legelésző őzig, Virágos tavasztól Lombhullató őszig. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





