Miskolci Judit:
Karácsonyi álom
Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.
Minden állat hegyezi a fülét,
kicsalogatnak medvét és ürgét.
Madár száll le az ágakon,
hogy itt legyen és álmodjon.
Együtt fázik sok apró állat,
kiket a nagyok körbezárnak.
Kuporodnak, mégse fáznak,
mert eltereli őket a varázslat.
Az erdő bölcse, a bagoly is figyel,
a pajkos madár most nem csiripel.
A mókus sem gyűjt szorgosan,
a farkas sem néz ma morcosan.
Nem értik, hogy hol késik az álom,
a hópehely csak kuporog az ágon.
Hogy az álom ez volt, érzik már,
a karácsonyi szellő ismét erre jár.
Karácsonyi álom
Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.
Minden állat hegyezi a fülét,
kicsalogatnak medvét és ürgét.
Madár száll le az ágakon,
hogy itt legyen és álmodjon.
Együtt fázik sok apró állat,
kiket a nagyok körbezárnak.
Kuporodnak, mégse fáznak,
mert eltereli őket a varázslat.
Az erdő bölcse, a bagoly is figyel,
a pajkos madár most nem csiripel.
A mókus sem gyűjt szorgosan,
a farkas sem néz ma morcosan.
Nem értik, hogy hol késik az álom,
a hópehely csak kuporog az ágon.
Hogy az álom ez volt, érzik már,
a karácsonyi szellő ismét erre jár.
